Az emelőgépek a textilkikészítés kulcsfontosságú eszközei, elsősorban arra szolgálnak, hogy mechanikusan húzóréteget képezzenek a szövetek felületén, hogy javítsák azok melegségét, puhaságát és megjelenését. A hiteles, nyilvánosan elérhető információk szerint pályázataik a következők:
Durva gyapjú szövetek: például egyforma szövetek és gyapjú gyapjú gyapjúszövet, amelyet gyakran száraz vagy nedves szundikálással érnek el, hogy hullámos hosszú szunyókálást vagy szundikált felületet kapjanak.
Pamutszövetek: többnyire száraz szundizás, alkalmas pamutszövetekhez és pamutkeverékekhez, javítja a kézérzetet és a melegséget.
Az akril- és szintetikus szálú szövetek: például a gyapjú, pulóver és a lég{0}}rétegű szövetek felemelés után rövid, sűrű halmot vagy szemcsés halmot képezhetnek.
Kevert szövetek: beleértve a nejlon, spandex, viszkóz stb. kevert szöveteket. Az emelési folyamat a paraméterek beállítását igényli a szálak jellemzői alapján.
Kötött és szőtt anyagok: A dupla{0}}hengeres emelőgépek kétféle szövetet képesek egyidejűleg megmunkálni, alkalmasak vetülék-, lánc- és hengeres szövetek kötésére.
Funkcionális szövetek: például rövid, sűrű bolyhos szövetek, amelyeket „emelés → fésülés → nyírás” eljárással fejlesztettek ki, és csúcskategóriás ruházati{0}}termékekben használatosak.
Az emelést főként durva gyapjúszövetekhez, akrilszövetekhez és pamutszövetekhez használják. Az emelőanyagokat széles körben használják takarókban, fonalakban és más plüss textíliákban, ruházati anyagokban és lakástextil-termékekben. Példaként a gyapjút tekintve, az ipari termelésben emelőgépet használnak a szálak szövetből való összegyűjtésére. Miután a szálakat kellő mértékben összegyűjtöttük, megfésüljük és levágjuk. Ezután a szövetet egy nagy dobszárítóba küldik, ahol egy ideig forró gőzzel forgatják, így a szálak összetapadnak.
